Huszonegyedik alkalomra alakult át az Urányi a MÉTA Fesztivál helyszínévé. Színpadépítés, öltöztetés, világítás, szőnyeg-leterítés, leragasztás, hátfal-függöny fölrakás, s meg-megannyi teendőre érkeztek az önkéntesek helyből, környékből, Budapestről, még messzebbről is voltak. Egy örmény, egy olasz hölgy is felvette a Helyiérték önkéntes pólót, megtalálta a neki szánt feladatot a vendégek kísérésétől az étkeztetésig, a futó métától a zsűri vagy akár a zenekar szolgálatáig, pontos forgatókönyv szerint. De nem is ez a fontos, ez csak egy adat, ami ezt a többnapos gyönyörűséget körülrajongta, a fesztivál számos támogatójával együtt.
Nehéz leírni azt a hangulatot, ami a szombati színpad-bejárások 15 percei alatt szövődött a zenekar és a táncosok között, a vasárnapi versenyek egymást felülmúló gyönyörűségeit mind ruhában, mind táncban, mind zenében, mind mosolyokban. Nehéz leírni az esti bulit, a másnap esti táncházat. Nem lennék jó zsűri, mert nem tudtam volna kilenc pontnál kevesebbet adni, sőt. Ha kérdeznék, hogy mi tetszett, hosszasan tudnék - még a saját szavamba is belevágva – mindenkit felsorolni, de két dolog egy picivel jobban szíven markolt, és az esti táncházat elbűvölten néző, német, testvérvárosi vendégek elismerő helyeseléseit is megemlíteném. A somogyi táncokat előadó csapat legényei lenyűgöző megjelenésükkel, igazi virtust keltő táncukkal, nem beszélve az esti táncházban csatakossá izzadt ingben, teljes felszabadultsággal eljárt legényeseikkel, páros táncokkal különleges hangulatot varázsoltak.

2017. Június 14 07:21:06./