Beszámoló helyett hadd idézzünk egyet a számos üzenetből:

Kedves Mindenki!

Először is nagyon sajnálom, hogy nem lehetek itt, köztetek, de a láz és a vírus erősebb volt és legyőzött. Bízom benne, hogy ti azért szép számmal összejöttetek emlékezni. Az első gondolatom természetesen az örömé és a köszöneté, - köszönöm minden szervezőnek, hogy ez az emlékest, megemlékezés létrejöhetett.

Úgy gondolom, lokálpatriótáknak kötelességük is, hogy megőrizzék az utókor számára azok emlékét, akik maradandót alkottak, mint például - a teljesség igénye nélkül - Somlyó György, Bagó Bertalan és most Pados tanár úr. Talán, ha személyesen is itt lehetnék, jobban beindulnának a - több, mint negyven éves, megkopott emlékek, - így csak pár gondolatot szeretnék megosztani veletek.

Az első emlékezetes darab a Szirmai Péter, Lóki Laci (és a többiek) által színre vitt Villon összeállítás volt, ha van itt valaki, aki erről tudna mesélni (Józsa Zsuzsi?) - az nagyon jó lenne.

Talán a mi generációnk volt a következő "nagy csapat", egy lázadó, vidám társaság – nekünk volt például elnézve az elsők között, a hosszú haj. Előtte azért hallgathattuk az "Öregtől", hogy "jó lenne már ellátogatnod a Postahivatal mellé" és a bátrabbak, akik tudták, hogy nagyon érti a viccet, vissza is mertek kérdezni: "Tanár úr, jobbra, vagy balra"? - utalva arra, hogy balra volt a fodrászüzlet, jobbra meg a kocsma, amit azért néha-néha Ő is szívesen látogatott.

A mi csapatunk szerezte az első elismerést, Keszthelyen, a Helikonon a Dózsa összeállítással ezüstöt szereztünk. Dózsa: Vörös 1. Péter. (Másnap reggel "hálából" a fél csapat felelt dísznövénytermesztésből.....)

A következő évben a Brecht robbant, "csont nélkül" első az Országos Diákszínjátszó Napokon, olyan szereplőkkel, mint Józsa Zsuzsa, Józó Feri, Szabó Erzsi, Novák Norbi, Győrffy Robi, Kring Agi, Matéz Piroska, személyem és még sokan mások. Sajnos Ferike és Norbi már nem lehetnek közöttünk.

Persze több darab is futott még ezekkel egy időben, ezek felidézését inkább rátok hagyom.

De nem akarom tovább rabolni az időt, álljon itt még végül Matéz Piri Messenger üzenete, amit arra válaszul küldött, hogy meghívtam az emlékestre. Ebből is látszik, hogy még több, mint negyven év távlatában is maradandó nyomot hagyott bennünk Tanár úr nevelése, munkássága. Példaértékűen, az utókor nevelőinek, véleményformálóinak.

"Szia Petya! Nagyon köszönöm a linket, örülök, hogy ilyen eseményt szerveznek Bogláron! Rengeteg szép emlékem van az irodalmi színpadi időkből. A fellépések, próbák, utazások. Persze nem utolsó sorban az előadott darabok és szereplő társaim. Azóta is két szerelmetes íróm - költőm Brecht és Villon. Mindezt és Titeket is Pados tanár úrtól kaptam. S bár soha nem volt szóló szerepem, nagy lelkesedéssel vettem részt ebben a tömény örömben, amit az irodalmi színpad jelentett számomra.

Azt hiszem, a mi generációnkból mindenki így emlékszik vissza életének erre a sajnálatosan rövid szakaszára. Emlékezzetek helyettem is, a nevemben is.
Sajnos személyesen nem tudok részt venni, mert nagyon prózai módon dolgozom aznap is és másnap is. Sziasztok, jó emlékezést!"


2016. Március 30 10:56:33./