Spanics Gabriella nyugdíjas óvónővel lett ismét teljes a Szőlőskialaki Részönkormányzat létszáma

Új tag a Szőlőskislaki Részönkormányzatban

Spanics Gabriella, a Szőlőskislaki Részönkormányzat új tagja, a 2018. június 7-i képviselő-testületi ülésen tette le esküjét, így átvette a helyét, a nemrég betegségben elhunyt Krastenics Zoltánnak. Otthonában kérdeztük terveitől, céljairól és arról, hogyan is került a településre.

Egy eddei lány hogyan kerül Szőlőskislakra?

Húúú, ez nagyon régi történet! Óvónőnek tanultam Kaposváron, és az egyik csoporttársam buzsáki lány volt. Ő mindig azzal jött, hogy egyszer látnom kell a buzsáki búcsút, mert olyan nincs máshol, és három napig tart. Engedtem a hívásnak és elmentem. Este, a leendő férjem elhívott a bálba, majd fél óra ismeretség után közölte, hogy én leszek a felesége. Mondtam neki, hogy ezt nem tartom valószínűnek, mert két hét múlva majd meg sem ismer az utcán. Amúgy meg, most iratkoztam be a főiskolára, nem házasságot akarok kötni, kemény tanulás vár rám. Erre azt mondta, hogy megvár. Két és fél év múlva, amikor lediplomáztam, összeházasodtunk. Így kerültem Szőlőskislakra 1979 júliusában.

Akkor a tervezett szőlőskislaki óvodavezető óvónői állást pályáztam meg, amit akkor meghirdettek, de azóta sincs óvoda. Ez számomra az egyik legnagyobb kudarc. A kultúrház tele volt óvodai bútorokkal, és, ami most a kultúrház végén szolgálati lakás, abból akartak óvodai csoportot. Az akkori tervek szerint egy vegyes csoport kiegészítővel, két óvónővel, dajkával indult volna, de nem lett belőle semmi. Inkább a boglári óvodát bővítették. A történethez persze az is hozzátartozik, hogy nagyon sokan, a kislakiak közül nem írták alá a papírt, hogy ide fogják hozni a gyereküket.

Mi lett a folytatás?

A boglári óvodába mentem dolgozni. Később, egyszer még volt egy próbálkozás, hogy indítanak Szőlőskislakon óvodát, és akkor már lett volna 15-18 gyerek, akiknél a szülők aláírták, hogy ők mindenképpen igényelnék, de abból sem lett semmi, mert akkor pénzügyi nehézségekre hivatkoztak. Persze, amire nagyon akartak pénzt, az mindig megvalósult. Tehát, a boglári óvodából mentem nyugdíjba 37 év után.

Ez mikor volt?

Két éve, karácsonykor. Öt éve az első óvónő voltam, aki pedagógiai díjat kapott a Város Napján. Azóta sem tudtam kinyomozni, hogy ki javasolt. Több mint 15 évig vezető-helyettes voltam, és 2 éven keresztül egy személyben voltam vezető is, meg helyettes is. Akkor kiírták az óvodavezetői pályázatot, indultam is, de a vezetői kinevezést végül Bagó Erika kapta meg.

Hogyan jött a képviselőség?

Ez nem most kezdődött. Amikor megalakult a részönkormányzat Kislakon, akkor a Sziberth Laci megkeresett, hogy felmerült a nevem, gondoltak rám, tudják, mennyi mindent tudnék az asztalra tenni, és nagyon kellenék. Akkor kapásból nemet mondtam, így lett a Krastenics Zoli a képviselő. Azután, egyszer megint szólt a Laci, hogy még mindig nem gondoltam meg? Mondtam, hogy nem tudok versenyre kelni a Zolival, mert én nem tudok télen havat tolni. Jót nevetett. Mondtam, hogy amiben tudok, abban segítek. Fel is ajánlok dolgokat, meg segítek is. Ebben maradtunk, és most, a Zoli halála után megkeresett a Tücsi, a Keserű Zoli, meg a Kalász Zoli újra, hogy fontos lenne, meg szükség van rám.

Ismerem a falu népét. Nagyon sokáig gyermekvédelmi felelős is voltam az intézményen belül, de a Lion’s Klubon keresztül is több éven keresztül, aki tényleg nagyon rászoruló volt, annak karácsonyra meglepetés csomagot intéztem.

Hogyan látja most Kislakot?

Azért voltam hajlandó mégis igent mondani, a pedagógus nap végén a felkérésre, hogy végre azt érezzem, Szőlőskislak egyenrangú városrésze Boglárnak. Amikor ideköltöztem, akkor Szőlősgyörökhöz tartoztunk, és akkor is Kislak volt a kívülálló. Most is azt érzem, hogy nagyon messze vagyunk az Erzsébet utcától. Például, ha a település 30%-a akarná a kábel TV-t, és akarna is befizetni, akkor sem lenne. Nem értek hozzá, de szerintem jó lenne néha megnézni, és nálunk nincs. Aztán jó lenne, ha itt, a központban lenne pár pad, virág, vagy pihenőasztal. Nagyon sok a biciklis, akik Buzsáktól elkezdve végigjárják a Balatont. Jó lenne, ha egy kis pihenésre lenne hol megállni Kislakon. Volt, hogy hozzám csengettek be, adnék-e egy pohár vizet? Mondtam nekik, hogy rakják le a biciklit, üljenek le, azután kevertem nekik 3 kancsó limonádét…

Azt gondolom, hogy kicsit összébb kéne fogni, akár a korombeli embereket is, akik nyugdíjasok, 60-65 évesek. Régebben is elfáradtunk, meg voltak gondjaink, meg gyerekeket is neveltünk, meg volt szőlő, barackos, meg kert, mindenféle volt, és mégis tudtunk egy vöröskeresztes bált vagy egy batyus bált szervezni, és összejött a társaság. Sokszor alig fértünk be a kultúrházba.

Azért vannak ígéretes próbálkozások Kislakon. Azt látom, hogy jól működik a kreatív klub, az irodalmi kávéház is érdekes.

Igen, alakul. Úgy gondoltam, hogy ahol tudok, megpróbálok segíteni. Meghallgatni az embereket, azután tovább adni. Talán valahol értő fülekre talál a dolog. Annak is nagyon örültem, hogy újra megnyitott a Malom fogadó, ami megint egy olyan pont a faluban, ahol van valami élet. Pár napja is, mikor Kaposvárra kellett mennem, hazatérve onnan tudtam ebédet rendelni, amit ki is hoztak.

Nagy öröm az is, hogy megépül a Római út, ami szerintem turisztikai szempontból is ad lehetőséget a falunak. A kerékpáros turizmusban mindenképpen. Ezért is gondolom, hogy a központban, a platánok alatt egy pár pad asztallal, ivókúttal fontos lenne. Egyébként a Római út már sokkal korábban elkészülhetett volna, ha a lakosságot megszólítják az ügyben. Gondoljunk csak arra, hogy a boltra is és a templomra is részben az itt élők adták össze a pénzt. Az embereket jó célokra meg lehet és meg is kell mozdítani.

Köszönöm szépen a beszélgetést!

 

 


2018. Június 15 12:13:06./